Author: arpi

Az Egyéni Tehetségfejlesztés Szekció konferenciája Budapesten

Farkas György

Budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium igazgatója ,

az MTT Egyéni Tehetségfejlesztés Szekció vezetője

A tavalyi év decemberében megalakult Egyéni Tehetségfejlesztés Szekció 2023. március 18-án rendezte első műhelykonferenciáját a Budapest XVII. Kerületi Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban. Az eseményen jelen volt dr. Balogh László, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke. Rajta kívül az MTT több szekciójának vezetője is megtalálható volt a szombati tanácskozás résztvevői között.

Ennek a műhelykonferenciának, sőt magának a szekcióalakításnak az ötlete a 2022 szeptemberi kazincbarcikai konferencián fogalmazódott meg, melynek kiemelt témájaként jelent meg az egyéni tehetségfejlesztés. Már akkor is érzékelhető volt, hogy a kérdés iránt nagy az érdeklődés. Nem véletlen, hogy az előadások és beszámolók túlnyomó többsége is ezt a témát járta körül, felvillantva annak elméleti és gyakorlati aspektusait.

Az új szekció márciusi ülésén a közös gondolkodást elindítandó dr. Balogh László professzor vázolta fel az egyéni fejlesztés elméleti alapjait. A tehetséggondozásnak ez a formája mindig is jelen volt a magyar iskolákban. Rendszerint egy-egy elkötelezett pedagógus karolta fel a

látókörébe kerülő talentumokat, s időt és energiát nem kímélve készítette fel őket tanulmányi versenyekre, szereplésekre. A kérdés csak az, hogy hány lelkes kolléga többletmunkája szükséges ahhoz, hogy az iskola egészét tudja hosszabb távon alakítani a kívánt irányba. Ugyanez a kérdés meg is fordítható: ha az intézmény (és annak vezetése) nem fordít kellő figyelmet ezen pedagógusok munkájára, és nem szervezi rendszerbe ezeket az erőfeszítéseket, akkor meddig tart ki az egyéni kezdeményezés, meddig jutnak a szétszóródó energiák? Itt is tetten érhető az a bonyolult kölcsönhatás, ami az egyéni és az intézményi célok között mutatkozik meg, s ami döntően befolyásolja az iskola arculatát.

Balogh professzor a pedagógiai munka egészét átfogó rendszerszemléletet javasolja, mint lehetséges megoldást. Nagy felelősség hárul e tekintetben az iskolavezetésre, ugyanis a célirányos stratégiai és operatív szervezés elengedhetetlen a sikeres megvalósításhoz. Az egyéni fejlesztés a tehetségek keresésével, azonosításával kezdődik. Ebben már több pedagógiai és pszichológiai módszer áll rendelkezésre. A fejlesztő programokba kerülő tanulók mellé megfelelő szakembereket (iskolapszichológus, tehetségfejlesztő pedagógusok, mentorok) szükséges rendelni, akik között biztosítani kell a folyamatos együttműködést. Ez is az iskolavezetés fontos feladata. Az azonosítást követően a fejlesztő programok elkészítése és megvalósítása következik a célok és az eszköztár kijelölésével. A rendszeres időközönként történő elemzés, értékelés a garanciája annak, hogy a beinduló program hosszabb távon is fennmaradjon és eredményes legyen.

Balogh professzor gondolatébresztő előadását követően egy lehetséges megvalósítás gyakorlati megközelítését adták a Balassi Bálint Gimnázium munkatársai: Farkas György igazgató és Rédei Zsuzsanna iskolapszichológus vázolta föl a komplex tehetséggondozó program és az egyéni fejlesztés összefüggéseit.

A Balassi története jó példája annak, hogy a rendszerváltás környékén még a fővárosi középiskolák mezőnyében az alsó harmadba pozicionált gimnázium hogyan vált egy olyan elismert intézménnyé, amely újabban rendszeresen szerepel a legjobb 100 gimnázium rangsorában (legutóbb a 40. helyen), s amely vonzó beiskolázási célpont a kerület és tágabb környezete számára.

Az alapok lefektetése még az 1990-es évek derekán kezdődött, amikor az akkori igazgató, dr. Balla László vezérletével megtörtént a szerkezetváltás, a nyolc évfolyamos gimnáziumi képzésre való átállás, s ezzel egyidőben – az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem szakembereivel történő együttműködés keretében – sor került az intézmény egészét átfogó komplex tehetséggondozó program kidolgozására. Ennek főbb elemei: a lineáris, dúsított tantervek, az intézményi szintű differenciálás (tantárgyi tehetséggondozó csoportok), a szakkörök és fakultációk rendszere, a belső vizsgák és évfolyamdolgozatok, valamint a beválást mérő és a továbblépést előkészítő hatásvizsgálati program. Mindezek mellé – már a ’90-es évek legvégén – csatlakozott az ún. mentori program, ami lényegében az iskola egészére kiható egyéni fejlesztést célozta.

Már a kezdetektől világos volt, hogy ez utóbbi programelem csak úgy működik sikeresen, ha az beépül a Pedagógiai Programba, s az iskolavezetés – a komplex tehetséggondozó programmal egy szinten – kiemelt figyelmet fordít rá. A mentori programok szakmai koordinálását a tágabb iskolavezetés (a középvezetőkkel kiegészülve) végezte. Az akkori fenntartói környezet és az alapítványi források bevonása lehetővé tette ezen tevékenység anyagi elismerését is.

Az 1999. évi definíció szerint: „A szakkörökkel ellentétben a mentori munka feltételezi a tanuló menedzselését is. A mentornak ismernie kell a programban részt vevő diák egyéni képességeit,tudásszintjét, érdeklődését és igényeit. Ezek ismeretében kell kijelölnie a célokat, megneveznie a megfelelő színvonalú versenyeket, ezekre ösztönöznie és felkészítenie a tanulókat. Figyelme ki kell terjedjen a személyiségfejlődés, s ezen belül az iskolai tevékenység egészére.”

Ebben a mentorpedagógusi munkában jelent nagy segítséget a hatásvizsgálati program és az azt koordináló iskolapszichológus. Rédei Zsuzsanna előadásából kiderült, hogy a nyolc évre előre tervezett mérések több célt is szolgálnak. Az iskolaváltás nehézségeit vizsgálja az 5. évfolyamon történő tanulási stílus- és szorongásmérés. Az eredmények elemzése hasznos adalékkal szolgál az osztályfőnököknek és a szaktanároknak, illetve szükség szerint tanulás-módszertani vagy szorongásoldó tréningek szervezését is elindíthatja az érintett korosztálynak. A későbbiekben a tehetség tanácsadást szolgálja a szülőkkel való pszichológusi konzultáció, ami a felvett mérések alapján történik. A mérések adják az alapját a folyamatba ágyazott tehetségazonosításnak is. Amennyiben a tanári megfigyelések és a tesztek eredményei egyezést mutatnak, nagy valószínűséggel megtalálhatjuk a fejlesztésre érdemes kiemelkedő tehetségeket. Rédei Zsuzsanna prezentációja végén kiemelte: „Csak a kötelezővé tett, „fentről”(t.i. az iskolavezetés részéről) támogatott rendszerek képesek hosszú távon is hatékonyan működni.”

A témába vágó jó gyakorlatok ismertetése során Katonáné Cserepes Mária, a Balassi matematikatanára az egyéni tehetségfejlesztés (mentorálás) iskolai megvalósításának tapasztalatairól számolt be. Tanári szemszögből tekintve a folyamat egészére: megerősítést nyert, hogy a támogató intézményi klíma, a rendszerbe állított programelemek, a vezetői odafigyelés jelentősen segítik a mentorálást vállaló pedagógus munkáját. Minél több komplex elem szövi át az intézmény egészét, annál nagyobb támogatást kaphatnak az egyéni fejlesztést vállaló kollégák. A beszámolóból ugyanakkor az is kiderült, hogy – még az ideális környezetet feltételezve is – a mentortanárok szerteágazó, és a tanórai/szakköri gyakorlattól eltérő, újszerű feladatokat vállalnak magukra. A szaktárgyi felkészítésen kívül a képesség- és személyiségfejlesztés olyan terepeit is be kell járniuk, amivel nem feltétlenül találkozunk osztálykeretek között. Nem véletlen, hogy a mentorok gyakrabban kérik az iskolapszichológus tanácsait, illetve ők maguk is részt vesznek pszichológiai témájú továbbképzéseken. „Mikor van erre idő, energia?” – fogalmazódott meg a zárszóban a több kérdést is felvető gondolat.

S valóban: akik tisztában vannak a tanári hivatás mibenlétével, azok tudják, hogy a napi vagy heti munkarenden jócskán túlmutató időt és energiát emészt fel ez a tevékenység. Még inkább így van ez, ha nem csak az alapműködést biztosító „átlagos menetrendben” gondolkodunk, hanem –az iskola általános színvonalát is erősítő – tehetséggondozó programot valósítunk meg.

A márciusi tanácskozáson világossá vált, hogy akár egyéni, akár intézményi szinten is jelentős sikereket és sikerélményeket szerezhetünk a tehetséggondozás ezen formájának felvállalásával. Ugyanakkor ez a vállalás nagy felelősséggel is jár, elsősorban az iskolavezetés számára. A programalkotás, a hozzá igazodó struktúra kiépítése, s az ehhez szükséges személyi és dologi feltételek biztosítása önmagában is nagy feladat. Ám ha az iskola – s még inkább – a benne tanuló gyermekek érdekeit tekintjük, akkor minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy érdemes belevágni.

Az Egyéni Tehetségfejlesztés Szekció ehhez a küldetéshez szeretne hasznos támogatást adni, a tudományos alapok bemutatásával és a gyakorlati tapasztalatok megosztásával.