Kutatási összefoglaló

Összefoglaló

a Nemzeti Tehetség Program keretében meghirdetett

NTP-TSZK-M-MPA-12-01A tehetséggondozó szolgáltatásokhoz történő egyenlő hozzáférést feltáró és azt célzó kutatás támogatásacíműkutatási pályázat

eredményeiről

A Magyar Tehetséggondozó Társaság a nemzeti tehetségsegítés esélyjavító, társadalomépítő programjának aktív résztvevője. Közel 25 éves fennállása óta meghatározó civil szervezetként működik a magyar tehetséggondozásban. Számos egyéb tevékenysége mellett a tehetséggondozás fejlesztését szolgáló tudományos kutatások támogatása is az itt folyó szakmai munka részét képezi. Ennek a hagyománynak a keretében folytattuk jelen kutatási munkánkat is.

A kutatási program célja, felépítése

Programunkban kiemelt célterületként jelent meg – igazodva a pályázati kiíráshoz – a különböző településeken élő tanulók tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való hozzáférésének meghatározása, a hozzáférés jellemzőinek a feltárása. A hozzáférés fogalmát két oldalról közelítettük meg: egyrészt a kínálati oldal felől, amely a tehetséggondozó szolgáltatások különböző formáinak bemutatását, egyenlőtlenségeit, illetve az azokban alulreprezentált csoportok kimutatását célozta meg.

Az eredmények rámutattak többek között arra, hogy a tehetségsegítő szolgáltatások kínálata szignifikánsan különbözik tehetségterületenként és korcsoportonként is. Ennek következtében nem egyforma eséllyel talál az adott területen gondozást nyújtani tudó szolgáltatást két különböző területen tehetséges fiatal, főleg, ha eltérő korosztályhoz tartoznak. Hasonló egyenlőtlenség mutatkozik a településtípusok mentén is, nem meglepő módon a városok, még inkább a megyeszékhelyek javára. Az eredmények alátámasztják azt a következtetést, mely szerint a vertikális vagy horizontális társadalmi struktúra mentén hátrányos helyzetből származó tanulók számára nem tehetségazonosításra, hanem minél szélesebb körű tehetséggondozásra van szükség.

A kínálati oldal bemutatása mellett a tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés a keresleti oldal felől is értelmezhető. Innen nézve azonban inkább beszélhetünk az igénybevétel és a „távolmaradás” kérdéséről, ahol bizonyos intrapszichés történések mint katalizáló, illetve akadályozó tényezők merülnek föl (a gagnè-i modell keretében utóbbiak az intraperszonális katalizátorok hiányát jelentik). Ennek az oldalnak a feltárására vállalkozó kutatási moduljaink és azok nyomán születő tanulmányok a felkínált lehetőségek és a tehetség fejlődési folyamatára ható intraperszonális tényezők közötti kapcsolatot is firtatják, utalva arra, hogy a tehetséggondozó szolgáltatásokba való bekapcsolódás igénye egyfelől következmény, másfelől előzmény. Eredményeink alapján megfogalmazott fontos következtetés, hogy a hátrányos helyzetű tehetséges tanulók esetében a közoktatás színterén biztosított tehetségszolgáltatások keretében kapott fokozott odafigyelésnek és a hasonló érdeklődésű és helyzetű társak támogató jelenlétének az elmaradásaa családi támogatás átlagtól elmaradó szintjével együtt veszélyeztetetté teheti őket a felsőoktatásba kerülvén, tekintettel arra, hogy a felsőoktatási környezet kevésbé nyújtja a középiskolai években megszokott védett intézményes hátteret. A társas megerősítésben kevés forrást biztosító hallgatói életforma az ő csoportjukat feltehetően jobban fenyegeti, ami felhívja a figyelmet a szakszerű után követésre, mentálhigiénés támogatásra és nem utolsó sorban a hallgatói közösségekhez vagy kisebb hallgatói csoportokhoz való tartozás fontosságára, ezáltal kijelöli a felsőoktatásra felkészítő és a felsőoktatásban megvalósítandó tehetséggondozás feladatait.

Összességében empirikusan is alátámasztást nyert, hogy a személyes jellemzők egyedivé teszik azokat a hatásokat, amelyek a környezetből érkeznek. Noha az általunk vizsgált személyes jellemzők nem kemény mutatói a tehetségességnek, ámde ismeretük és fejlesztésük hozzájárulhat egy erőforrás-kereső pszichológiai értékbecsléshez.

Vizsgálatunk több szempontból is megerősítette az extrakurrikuláris és iskolán kívüli programok személyiségalakulásra gyakorolt pozitív hatását, amelyek nem csak a tehetséges, hanem bármilyen képességekkel rendelkezők számára kínálnak pszichológiai nyereségeket. Ugyanakkor tény, hogy az iskolai eredményesség, illetve annak észlelése jelentősen befolyásolja az ilyen programokhoz való csatlakozás hajlandóságát.

A tanórán kívüli gazdagító programokról végezetül meg kell jegyezni, hogy az azokat szervező intézmények Magyarországon sokszor nem tartják magukat „tehetséggondozó program” kidolgozóinak. Programjaikon minden tanuló – képességeitől függetlenül – gazdagodik. Ami biztos, hogy ezek megfelelnek a gyerekek érdeklődésének, sok idő és energiaráfordítást igényelnek, hiszen a programok egy-egy speciális területet érintenek, és a foglalkozásokon érdeklődésük és képességeik tekintetében hasonló társak között dolgozhatnak. Egy tanórán kívüli gazdagítás akkor válik tehetséggondozóvá, ha programja a differenciált, egyéni fejlesztésre gondot fordító terv részeként szerepel, s ezáltal több és hatékonyabb lehet egy pusztán befogadó, érdeklődést keltő, szórakoztató elfoglaltságnál.

Eredményeinkkel a további hazai tehetséggondozó programok fejlesztéséhez kívánunk hozzájárulni, javaslatokat megfogalmazni.

A kutatási beszámolóban megjelent tanulmányok rövid bemutatása

A bevezető tanulmány (szerző: Páskuné Kiss Judit) a tanórán kívüli oktatási programok és a gazdagító programok lehetséges találkozási pontjaira mutat rá a nemzetközi és hazai kutatók írásai alapján. Kiemelt figyelmet szentel a tanórán kívüli oktatási programok szerepének pszichológiai megközelítésére, számba véve ezen elfoglaltságokhoz, programokhoz való hozzáférés pszichológiai vonatkozásait. A hozzáférés akadályai között foglalkozik a szociokulturális sajátosságokkal és az alulreprezentáltság összefüggésével, továbbá azokkal az intrapszichés történésekkel, amelyek a személy oldaláról jelentenek akadályt. A tanulmány végül két olyan hazai kutatás eredményeit mutatja be röviden, amelyek kapcsolódnak kutatási programunk témájához. (1) Az egyik az iskolai és iskolán kívüli extra elfoglaltságok nyereségeit, illetve korrelátumait vizsgálta tehetségesnek minősített tanulók körében, a másik a szociokulturálisan hátrányos helyzetűek tehetséggondozó programjában (AJTP) – amely számos, programba épített, a program által nyújtott gazdagító lehetőséget tartalmaz – résztvevő tanulók többszempontú pszichológiai vizsgálatát tartalmazta, vagyis azokét, akik már „hozzáfértnek” minősíthetők.
Nótin Ágnes és Páskuné Kiss Judit tanulmánya friss empirikus adatfelvételére támaszkodik, amely a gazdagító tevékenységgel szorosabb kapcsolatot mutató és többek által igazolt tanórán kívüli extrakurrikuláris és iskolán kívüli elfoglaltságok, valamint az azokkal összefüggésbe hozható, a tehetség fejlődési folyamatára ható intraperszonális tényezők közötti kapcsolatot keresi. Ez utóbbiak közül azokat választották ki, amelyek a tanulmányban hivatkozott Gagnè-féle tehetségmodellben a célirányos viselkedést meghatározó sajátosságok közé tartoznak, vagyis a tudatosság, a motiváció és az akarat fogalmaihoz rendelhetők. Ezek a sajátosságok egyedivé teszik azokat a hatásokat, amelyek a környezetből érkeznek, s jelentőségüket a tehetségkutatás szakirodalmában többen elemzik – tudva azt, hogy ezek nem kemény mutatói a tehetségességnek, ámde ismeretük és fejlesztésük hozzájárulhat egy erőforrás-kereső pszichológiai értékbecsléshez. Ebben a megközelítésben a tanulói jellemzők mint a hozzáférés és „távolmaradás” intrapszichés vonatkozásai értelmezhetők.
Bíró Zsolt és Páskuné Kiss Judit írása az előző kutatás specifikus mintán való lefolytatásának bemutatása, sajátos kérdésfelvetéssel: az Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programban részt vevő és a demográfiailag többnyire homogén, de a programba nem bevont szakiskolai tanulók között milyen különbségek adódnak a tanórán kívüli foglalkozások gyakoriságát és időtartamát tekintve? A tanulmány az elfoglaltságok jellemzői mellett arra is választ keres, hogy a programba bevont és a programba nem bevont tanulók között milyen intrapszichés, a tevékenységeknek való elköteleződés szempontjából kritikus sajátosságok, különbségek találhatók. A kutatás a Program hatásvizsgálatához való hozzájárulásként is felfogható.
Szilágyi László munkájának jelentőségét az adja, hogy a tehetségvizsgálatok hazai hagyományait és metodikai eszköztárát kiterjeszti a képi és narratív eszközök alkalmazásának irányába. Túllép a tehetségazonosítás nagyrészt standardizált pszichológiai módszereken alapuló körén a képi és narratív módszerek kiterjesztése felé, ezáltal a tehetségvizsgálatok metodikai gazdagítását eredményezheti. A gyakorló pedagógus tollából származó írás egyértelműen jelzi, hogy a szerző jól ismeri a fiatalok körében végezhető tehetséggondozás problémáit, nehézségeit, lehetőségeit.
Az internetes adatgyűjtés, az interneten fellelhető tehetségsegítő és tehetségfejlesztő programok feltérképezése, összegyűjtése és ezek adatbázisba rendezése a kínálati oldalt vizsgáló kutatási modul része. Az ehhez kapcsolódó első tanulmány Mándy Zsuzsanna és Bíró Zsolt munkája, akik az eltérő településtípusokhoz tartozó, random módon kiválasztott települések kínálta gazdagítási lehetőségeket és alkalmakat térképezték fel.

6. A kutatás kínálati oldalt vizsgáló moduljának jelentékeny részét teszi ki Mező Ferenc és Harmatiné Olajos Tímea, a tehetséggondozó szolgáltatások különböző formáiban alulreprezentált csoportokra fókuszáló tanulmánya. A vizsgált szolgáltatások a hazánkban működő tehetségpontként regisztrált intézmények, szervezetek tevékenységi körébe esnek, amelyek a kínálati oldal egy jól megfogható csoportjának tekinthetők. Munkánkba együttműködő partnerként a Magyar Tehetséggondozó Szervezetek Szövetsége is bekapcsolódott, biztosítva a tehetségpontok adataihoz való, kutatási célkitűzésnek megfelelő, szelektált hozzáférést.

A kutatás a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg.