BÚCSÚZUNK CZEIZEL PROFESSZORTÓL

Döbbenettel vettük a hírt aug. 10-én  délelőtt, hogy eltávozott az élők sorából Czeizel Endre orvosgenetikus. Bár az elmúlt hetek aggasztó hírei miatt a fejünkben már próbáltuk elfogadni, hogy közeledik a vég, de a lelkünkben még reménykedtünk, hogy az őszi hónapokra újra felépül Professzor Úr, s régi dinamizmusát visszanyerve, újult erővel veti bele magát a munkába, ahogyan ez történt az elmúlt két évben. Most azonban már nem volt kegyelem,  a gyilkos kór diadalmaskodott a gigászi küzdelemben. Nehéz elfogadni, hogy nincs többé Czeizel Endre, s nem kevés időbe  fog még telni, amíg ezzel a ténnyel megbarátkozik a tehetséggondozók, tehetségsegítők népes tábora, hiszen nagyon mélyen van bennünk mindaz, amit Czeizel Prorfesszortól kaptunk szakmai és emberi hagyatékként.   Mint az közismert, ő genetikusként szerzett nemzetközi hírnevet már fiatal korában, tudjuk azonban azt is, hogy a genetika egyik bázisa a tehetség-témakörnek. Így nem véletlen, hogy Czeizel Endre évtizedek óta kereste a választ arra a kérdésre, hogy mi a tehetség és a talentum, illetve ki a tehetséges és talentumos ember. A világhírű kutató első válaszadása a fenti kérdésre a „Sors és tehetség” című könyve volt 1997-ben, amely teljesen új alapokra helyezte a tehetség kibontakozásának, fejlődésének elméleti koncepcióját. Legnagyobb értéke akkori könyvének, hogy hadat üzent azon téveszme ellen, amely ezt fogalmazta meg: a „A tehetség utat tör magának.” A 2X4+1 faktoros modelljével bizonyította ennek a téveszmének a tarthatatlanságát, valamint gátló hatását a tehetség-keresés és -fejlesztés gyakorlati munkájára. A kutatások mellett a szakmai közéletben is jelentős szerepet vállalt Professzor Úr: a rendszerváltás éveiben,  amikor nagy lendületet vett Magyarországon a tehetséggondozás fejlődése, a Magyar Tehetséggondozó Társaság felkérte őt az elnöki teendők ellátására, s ebben a funkcióban közel tíz éven át (majd azt követően örökös tiszteletbeli elnökként) segítette a magyarországi tehetséggondozás dinamikus fejlődését. Nagy szerepet vállalt abban is, hogy a magyar szakemberek bekapcsolódjanak az Európai Tehetségtanács /European Council for High Ability/ munkájába,  s hogy a külföldi kutatási eredmények eljussanak a magyar szakemberekhez. Az ügy iránti lelkesedése,  személyiségének hitelessége nemcsak a Társaság tagjait érintette meg, igazi vezéralakja lett és maradt mindmáig   a magyar tehetség-ügynek.  Czeizel professzor lankadatlanul kereste tovább az elmúlt években is az újabb empirikus és tudományos érveket annak bizonyítására, hogy a környezeti tényezők nagyon fontos szerepet játszanak a tehetség kibontakozásában. Ezek pozitív hatása nélkül hiába születnek velünk kiváló adottságok génjeinkben, önmagukban kevesek ahhoz, hogy a gyakran rejtőzködő, szunnyadó tehetségünk kibontakozzék életünk során. Sorra jelentek meg az elmúlt években  újabb könyvei a Galenus Kiadó sorozatában, amelyekben a kitűnő szerző egy-egy speciális tehetségterület (költészet, festészet, matematika, zene stb.) kiválóságainak fejlődését, alkotó munkáját elemezte. Legutolsó, néhány hete megjelent könyvében: „Tehetség , talentum - jó szerencse, semmi más?”  (Galenus Kiadó, Budapest, 2015) is ezzel kapcsolatos gondolatát emeli ki a tehetségígéretekkel foglalkozó szakembereknek: „Könyvemnek fő üzenete tehát az: a tehetség jó szerencse, de a talentum, ’gyönyörű képességünk’ már az egyén és az emberiség tudatos tette és felelőssége.” Biztos vagyok benne, hogy ez a gondolat hosszú időn keresztül befolyásolja majd a tehetséggondozó szakemberek, szülők és az oktatási ügyekben döntéshozók gondolkodásmódját. Czeizel Professzorra nemcsak a sikeres fejlesztő munka alapjául szolgáló nagyhatású tanai miatt fog a tehetséggondozó társadalom sokáig emlékezni,   de az ügy iránti lelkesedése, elhivatottsága, személyes varázsa is igazi emberi értékeket jelentett. Ez is szerepet játszott abban, hogy meghatározó  vezéralakja volt évtizedeken át  a magyar tehetség-ügynek, vonzotta magához a tehetség-témakör iránt érdeklődő kutatókat, pedagógusokat, s személye megjelenítette a tehetséges gyerekekért felelősséget érző, humánus pedagógust is.Fájdalommal búcsúzva Czeizel Endre Professzortól, ígérem: a magyar tehetséggondozók tábora tanításait, emberi példaadását tisztelettel és szeretettel megőrzi!

2015. augusztus 11.                            

                              Dr.  Balogh László, a MTT elnöke